hazaérkezés

3 napja végre hazaérkeztünk. A római reptéren azért még utoljára egy kicsit megszívattak. Elküldtek minket a reptér másik végébe, majd kiderült, hogy igazából mégis az előző check in desk volt a megfelelő hely. Vagy ötször ki kellett várni a sort az útlevélellenőrzésnél oda-vissza cikázva. De szerencsére 12 óra utazgatás és repülőre való várakozás után megérkeztünk Ferihegyre. Budapest kifejezetten tisztának hat Egyiptom után, de azért elnéztem a Blahára, csak hogy megint érezhessem kicsit a kairói mocsokhoz hasonló hangulatot:) Mindezek ellenére sok minden hiányzik Egyiptomból, de azért örülök is, hogy hazaérkeztünk. Most jövök rá, mennyi mindent nem láttam még Kairóban sem, de sebaj egyszer még visszamegyek:)

Alexandria

Elméletileg az ország második legnagyobb városa, gyakorlatilag az ország második legkiállhatatlanabb helye (Qena az első). Egész nap esett, tiszta sár volt minden. És rengeteg a szemét (pedig a helyiek szerint Egyiptom legtisztább helye. Akkor milyen a többi?)Megnéztük a katakombákat, ami szép, de kicsit nyomasztó. Meg az erődöt, ami meg olyan mintha egy lovagregényből bukkant volna elő, bástyák, lőrések, rozsdás ágyúk. A tenger gyönyörű, a zöld mindenféle árnyalatában, hatalmas hullámokkal.

Kairó még mindig

Szerencsére sikerült a maradék napokra is szállást találnunk, de azért 5 nap alatt 3 hotel jó teljesítmény:) Először Regent utána át King Tutba, majd ott egy éjszakára egy másik szobába,majd pár emelettel feljebb a II. Ramsesben egy éjszaka. Poén, hogy a portás mindkét hotelban ugyanaz volt, a liftben pdig nincs ajtó, vagyis látni, ahogy az emeletek elsuhannak az orrunk előtt. Kicsit úgy éreztük, mintha csak egy paravánt húzgálnának előttünk és tulajdonképpen a két hotel is ugyanazon az emeleten van, csak gyorsan átrendezik mire odaérünk. De most már végre az ösztöndíjas lakásba költözhettünk át, innen pedig már csak haza kell majd valahogyan jutni, ami a rengeteg csomag, szuvenír jóvoltából érdekes vállalkozás lesz. Elvileg holnap Alexandriába megyünk egy egynapos kirándulásra, csak hogy lássunk végre egy kis tengerpartot is:)

Újra Kairóban

3 hét után ismét Kairóba érkeztünk, kicsit olyan mintha hazaérkeztünk volna. Sajnos az ösztöndíjas lakásba nem mehettünk vissza (úgy látszik az annak jár elsősorban, aki diplomás fizetést kap, nem ösztöndíjból kell megélnie:( Még Asszuánban lefoglaltunk szobát a Regent Hotelben, na ide ne jöjjön senki. Napi 70 fontért akartak adni egy olyan szobát, ami kb. kinézetre egy ruandai kórházzal "vehette volna fel a vesenyt", a zuhanytálca fogalmát nem nagyon ismerték, konkrétan a WC felett volt a zuhanyrózsa, és elkövettük azt a hibát, hogy bekukkantottunk a közös fürdőbe, ahol a WC onkrétan egy lyuk volt a padlóban. Na ekkor döntöttünk úgy, hogy még aznap este keresünk másik szállást. Szerencsére egy utcával arrébb ráakadtunk a King Tut Hostelra, ahol 50 fontért olyan szobát kaptunk, hogy megszólal, TV-vel, Wifivel stb. A gond csak az, hogy 3éjszakára szabad a szoba, szóval valahogy még találnunk kell két éjszakára szállást, aztán a ha minden igaz, visszamehetünk a lakásba. Ma egyébként megnéztük az Abdín palotát, ahol elvileg Mubarak bácsi is lakna, de neki nem teszik. Helyette elhelyezte benne az öt szobát betöltő fegyvergyűjteményét (Irak előszeretettel ajándékozott arannyal futtatott kalasnyikov jellegű tárgyakat...hát megható:), illetve még vagy 5 szobát töltenek be a különböző más államfőktől kapott gagyi ajándéktárgyak (némelyik tényleg olyan,mintha a Józsiról szerezték volna be). Illetve itt található még Farouk király ezüstnemű gyűjteménye (a harmadik 30 kg-os puttós 3m-es váza után meguntam kicsit), és a kitünteésgyűjtemény, ahol meglepetésünkre magyar érdemrendeket is találtunk. Ja igen, és tegnap robbantottak a Khán el-khalilín (ez a bazársor), de nyugi, mi messze voltunk, meg egyébként is elég amatőr próbálkozás volt, szóval nem egy terrorszervezet csinálta. Valószínűleg pár nap múlva ki is merészkedünk még egy-két csecse-becsét beszerezni. Na egyelőre ennyit.

nemesi sirok, Edfu, Kom Ombo

cimszavakban hogy mit is csinaltunk: a
szzuani nemesi sirok: sok homok, nagy meleg, csodaszep granitsziklak a szivarvany minden szineben, ja meg nehany sir, felukka (allat jo, vitorlazni akarok) es botanikuskert egy szigeten mimozakkal.

kom ombo: ptolemaiosz kori templom, nem sok minden maradt meg belole, de az nagyon szep.

edfu: szinten templom, majdnem teljesen ep, idiota turistak akik miatt nem lehet rendesen fenykepezni, es magyar szo ( 1,5 honap alatt eloszor talakoztunk magyar turistakkal)

Asszuan

Vasarnap megerkeztunk Asszuanba, ami kicsi de nagyon szep. A Nilus kek, van egy halom fa meg virag es tisztak az utcak. csak eppen marha unalmas egy varos lehet annak, aki nem turista. Hetfon megneztuk Elelphantine szigetet, ami tkp. egy marha nagy szabadteri muzeum es gyanitom, hogy atlagturistanak annyira nem is erdekes. lettunk meg 'mukodo' nilometert. kedden voltunk Abu Simbelben, indulas hajnal 3kor, erkezes hetkor. A templom kivulrol sokkal szebb, mint belulrol. a Nasszer-to meg olyan mintha tenger lenne, a luxorban mar megszokott bazi nagy turistahajok ide mar hal istennek nem jonnel fel. a buszon a vilagegyetem legsotetebb amerikai turistaival utaztunk egyutt, akik nem voltak hajlandoak kifizetni 20 fontot (kb 700 Ft)a befejezetlen obeliszkert, merthogy az milyen draga. Mellesleg az asszuani gatra azt hittek, hogy az a nagygat es oromkodtek hogy ennek is megsporoltak az arat. ja, voltunk Philaen is, ami annak ellenere szep, hogy Ptolemaiosz kori. fel egyiptom ifjusaga oda jar piknikezni. a csonak amivel atmentunk idosebb volt mint mi harman egyutt, drukkoltam, hogy vajon odaerunk-e. vasszafele haromnegyed orat vartunk egy francia csaladra, akik nem birtak betartani a buszindulasi hatartidot. a sofor vegul felhuzta magat es otthagytuk oket. igy jartak, aki hulye haljon meg, foleg hogy kicsi gyerek volt naluk, ketto is, es nem voltak kepesek felfogni, hogy annyira nem buli lekesni a buszt. (mellesleg hagytak a gyerekeket a szigeten a folyoban furdeni, mintha a Nilus lenne a legtisztabb furdohely a vilagon)

dendara alias Qena

Qena egy nagyon vicces hely, legalabbis a helyiek jokat szorakoztak rajtunk. Miutan eleseszu taxis baratunk visszavitt az allomasra, meg mindig volt 3 orank az indulasig, szoval ugy gondoltuk setalunk egyet eme gyonyoru megyeszekhelyen. Kb. mi voltunk 100 km-es korzetben egyedul europaiak, igy mindenhol a nativ:) lakossag heves bamulasat valtottuk ki magunk korul. Qenaban semmi nincs, csak piac kacsaval, galambbal, es felismerhetetlen helyi zoldsegekkel (heveny halszaggal parosulva). Tehat setank kemeny fel oraig tartott. A dologhoz hozzatartozik, hogy allitolag meg ennyi sem volt itt korabban, de par eve Mubarak bacsi ellatogatott, szoval gyorsan felepitettek es kitakaritottak a varost, illetve minden fontosabb ut melle elhelyeztek az arckepeit. Visszerve az allomasra az a nagyszeru otletunk tamadt, hogy mar csak azert is megkeressuk az iranytaxit. Hat nem jott ossze, az egyik platoskocsi allomason ismet felmerult a korabbi Esznaval kapcsolatos problema, hogy elvileg van taxi, de oda meg egy masik taxival kell menni. Ezt az infot tobb taxis lelkesen, ugyanakkor rohogestol fulladozva probalta elovezetni. Igy megint vissza az allomasra, ahol leultunk elfogadva a sorsunkat, hogy meg ket orat kell itt dekkolni. Na ekkor mar tuti elert a telefonhivas a templombol, hogy vazze itt flangal harom hulye europai, tegyetek mar fel oket a vonatra, mert csak bezavarnak. Behivott a policeman a jegyirodaba, es teljesen segitokeszen magyarazta hogyan kell jegyet venni stb. meg hogy legyunk kedvesek a kavezo melle lelulni (va;szeg, h szem elott legyunk), majd alig feltunoen, csak 4 rendor maszkalt elottunk fel ala, amig meg nem vettuk a jegyet. Na vegre a megfelelo vaganynal varakoztunk, amivel szemben veletlenul pont egy ortorony volt, szerintem evek ota nem ment fel oda senki, de most akcio volt, hulye turiszt a lathataron. Az or valamit be is karcolt a falaba, tippunk szerint az elozo bejegyzes ugy a 80-as evekben keszulhetett, amikor legutobb europai a kornyeken jart. Kepzelem milyen felfordulast keltettunk, biztos ki voltak akadva, vazze Abdul ezeket most itt lovik le nalunk, akkor gaz van. De a legpoenosabb az volt, hogy vonat indulas elott teljes fegyveres osztaggal kisertek minket a vagany megfelelo pontjara, termeszetesen a hotel nevet is megkerdeztek (minden bizonnyal indulas utan ment a telefon, hogy szoljanak, ha megerkeztunk), majd szo szerint feltettek minket a szerelvenyre (termeszetesen a helyi lakosok megint csak szet rohogtek az agyukat kozben). A vonatut mar esemenytelenul zajlott, mindenestre izgalmas elmeny volt.